Kicsi lányom március 30.-án született, édesapja velem volt a szülésnél.Isten áldja érte!!!Nélküle tuti nem szültem volna,mint az elefántok.....,még bent csücsülne a lányunk.De ott volt Apa és a sok okos orvos és az édi szülésznőnk.És tényleg sok doki volt jelen,és tényleg okosak voltak.Segítettek,nevettettek....
De ennyit a szülésről,amit nem akarok újra átélni,de még is sok pillanatot elcserélnék rá néha az életünkben.Mert van hogy elgurul a gyógyszer anyánál és olyankor sok mindent mond,amit nem kellene :)
Holnap lépünk a 7. hónapba és Isten látja lelkem,imádom a lányom, de piszok nehéz szülőnek lenni. Engem tuti átvágtak,amikor azt hittem minden úgy lesz,ahogy akarom."Nem kényeztetem el a lányom!Nem fog cunit használni!Szoptatni a legegyszerűbb dolog a Világon és persze annyi tejcsim lesz,hogy egy falut is ellátnék vele!"Na persze.Ebből semmi nem jött be.Akkor mi van most?A lányunk anyatej hiányában ugyebár tápszert eszik és most már amit főzök neki,vagy amit a baba előállító üzemek főznek neki.Csak kicsit nagyon kényeztettem el,de ezt csak néha bánom és az az igazság,hogy csak velem tesz meg bizonyos dolgokat és a hangulatától függően.Na igen és van cumink is :) De üsse kavics!Most alszik és Ő a világ legédi-bédibb kis krampusza.IMÁDOM!!!!Kell minden lélegzetvételhez.Függő lettem.
De néha nehéz nekem,nagyon nehéz.Vannak olyan pillanatok és néha napok,amikor úgy érzem összeomlik minden.Úgy érzem csődöt mondok,ez kiborít és hisztis leszek.Na pont ezért,hogy megtaláljam a saját lesz..rom tablettámat,ezért szántam rá magam az írásra.
Kell egy hely az embernek,ahol gyarló önmaga lehet.Őszintén a kis gondolataival,bánatával,örömével.Itt a senki földjén én is önmagam lehetek.Legalább is megtalálhatom önmagam.Mert valaki vagyok az biztos,anya, feleség,valakinek a lánya,jó esetben valakinek a barátja, de hogy ki is vagyok már nem tudom.7 hónap pelenkatartalom vizsgálat,kajcsi gramm írás és küzdelem után jelenleg nem tudom.Most a legnagyobb álmom egy átaludt éjszaka,valamint,egy fixálódó napirend.Betört a mozgásfejlődés életünk piacára és én nem akarok mást,csak hogy ha leteszem aludni Vita Tigrincset és hasra fordul ne álljon fel,mert bármilyen fáradt is bekapcsol a munkagép,megszólalnak a hangok:mássz,állj!!! és akkor nincs akkora zsákja Álommanónak és Anya sem tud úgy kérni,hogy jó legyen.Tigrincs-bigrincs addig dolgozik,míg Anya meg nem adja magát,vagy ami kiborítóbb,addig ordít,míg nem adom meg magam.Pont ma mondtam Férjecskémnek,hogy kiírom az ajtóra:Nem kínzom gyermekem,csak az alvásra akarom rábírni.De vissza a kiindulóponthoz!Az átaludt éjszakánál és a normalizálódó nappali viszonyoknál többre kell hogy vágyam, aszem.Nem lehet,hogy ennyi a vágyam.Vagy igen?Kiderül hamarosan.
De még mielőtt valaki azt hinné nyomorúlt az én életem elárulom nem az.Imádom a lányom,de rettegek attól,hogy rossz anya leszek.Ez azért van,mert engem a szülő anyám elhagyott,de erről majd máskor.Rettegek attól,hogy elvesztem Őt.Ő a lelkem,a világom közepe.Szeretem a Férjem és Ő is engem(legalább is ajánlom neki!)és a hibáikkal együtt tökéletes a családom.Csupán fáradt vagyok,de az nagyon és néha még magamnak is nehéz elviselnem önmagam,hát még a családomnak:)Változunk.Minden percben,s talán észre sem vesszük.De én sok ilyen percet mulasztottam,s már nem tudom hol kezdődök én,mint önálló ember és hol az anya,amivel valahol nincs is baj.De mint Anya,mint ember kell példát mutatnom a lányomnak.De ha nem tudom ki vagyok?Mit mutassak?És ha néha halálosan belefáradok a harcaba Vita Tigrinccsel?Nem mondhatom neki,hogy állítsuk meg az idő,míg anya összeszedi magát,sajnos,így mosolygok tovább és este jövök ide.A gyóntatószékbe,a titkos menedékbe,az önző kis világomba,hogy hajnalba újra őszintén mosolyogjak a kis Tigrisre.
Ez vagyok én:ezer szó,egy lélek.Anya,feleség,gyermek,barát.Egy nő,aki nem csak a szépet ismeri be az anyaságból,hanem a félelmeit,a bánatát,a csalódottságát.Egy nő,aki mindenki szeme láttára,mégis senki által nem látva talál magára.
Imádom ezt a dalt,bár sok köze ide nincs:) http://www.youtube.com/watch?v=IHagPodxu5g&NR=1
